Teljesültek a GRI G4 céljai és alapelvei?

Posted by admin on April 11, 2016

A GRI (Global Reporting Initiative) alapvető célja a G4 Útmutató kifejlesztésével az volt, hogy a fenntarthatósági jelentést kiadó cégek körében már széles körűen használt nemzetközi szabvány alkalmazásával kompaktabb és ezzel együtt informatívabb riportok jelenjenek meg a lényeges ügyek felismerésével és az érintettek bevonásával. Mi a feltétele annak, hogy ezek a célok valóban megvalósuljanak a G4 szerinti jelentésekben és mennyiben mozdultak el a jelentések valóban ebbe az irányba?

A GRI a fenntarthatósági jelentések világszerte használt sztenderdjét fejleszti 2000 óta azzal a céllal, hogy a jelentésekben a vállalatok a legfontosabb fenntarthatósági kihívásokra reagáljanak és minden érintett fél elvárásaira a legoptimálisabb módon válaszoljanak. A legújabb, negyedik generációs GRI szabvány (GRI G4) még nagyobb hangsúlyt helyez a lényegességi elemzésre és az érdekelt felek bevonására.

Általánosan elmondható, hogy a döntéshozóknak, érintetteknek nincs kapacitásuk több 100 oldalas jelentéseket elolvasni, nem véletlen készülnek vezetői összefoglalók a legtöbb publikációhoz. Ezzel párhuzamosan a fenntarthatóság koncepciójának, a vállalati felelősség szélesedő értelmezése miatt a cégek tevékenységének egyre táguló fenntarthatósági hatásai kerülnek a fenntarthatósági jelentésekbe. Hogyan lehet megkötni a megfelelő kompromisszumot a fenntarthatósági jelentés teljessége és mégis olvasható mérete között? Melyek a lényeges ügyek és hogyan lehet ezeket meghatározni? Hogyan lehetünk benne biztosak, hogy minden érdekelt fél elvárásaira választ ad a jelentés?

A lényegesség szempontjából a GRI G4 arra fókuszál, hogy a cég ismerje fel, melyek a lényeges saját fenntarthatósági „ügyei”, amelyekkel feltétlenül foglalkoznia kell és a fenntarthatósági jelentések főként ezekről szóljanak. Így elérhető, hogy a jelentések tartalmának nagy része biztosan olyan témákat fedjen le, amelyek valóban a vállalat legfontosabb hatásairól, fenntarthatósági teljesítményéről szólnak.

Melyek a legfontosabb fenntarthatósággal kapcsolatos ügyek? Kinek lényegesen ezek?

Minden érintett elvárásainak tükröződnie kell azokban a témákban, amelyekkel a jelentések foglalkoznak. Az érintett felek bevonása azt segíti elő, hogy ne a boardroom-ban dőljön el, hogy miről fog szólni a jelentés, hiszen így akár szándékolatlanul látókörön kívül maradhatnak olyan témák, amelyekhez nehezebb adatot szerezni, belőlük indikátorokat képezni, vagy amelyek bár az érintetti csoportok érdeklődését felkeltették, esetleg nem feltétlenül festenének rózsás képet a cégről.

Az érdekelt felek bevonásának különböző formái lehetőséget adnak arra, hogy az érintettek hangot adjanak elvárásaiknak. A fenntarthatóság területén előrehaladottabb cégeket nem fogják meglepni az érintetti bevonás eredményei, mert elméletileg már ismerik az érintettjeiket és elvárásaikat. Abban az esetben, ha aktív párbeszéd is zajlik ezekről a témákról, akkor nem a jelentés elkészítése idején kell előállítani a lényeges ügyeket lefedő indikátorokat, hanem már egy egységes adatbázisban tartják ezeket nyilván. Ideális esetben tehát a cégek nem csak arról írnak, amiről könnyen lehet megszerezni az adatokat, jó képet festenek a cégről, látványosak és mindenki számára könnyen érthetőek, hanem minden olyan ügyről, ami az érdekelt felek részéről felmerül, és ami a jelentésíró cég számára is fontos.

A GRI G4 előírása alapján minden jelentéstételi opció esetén (core=alap és comprehensive=teljeskörű) le kell írni a lényegességi elemzés folyamatát pontosan abból a célból, hogy kiderüljön, milyen módszertannal került meghatározásra a lényeges ügyek köre, milyen módon és milyen eredménnyel vonták be az érdekelt feleket. A lényegességi elemzés eredménye annak tükrében értékelhető, mennyiben adja vissza az érintett felek véleményét – például ha egy kérdőíves felmérésre arányaiban kevesebb a visszajelzés a külső érintettek részéről, mint a vállalat alkalmazottaitól és vezetőitől, akkor az eredmények inkább a cég saját elvárásait, fenntarthatósági prioritásait fogják tükrözni. Ebben az esetben ugyan megtörténik a lényegességi elemzés, de a hiányos részvétel miatt az eredmény torz, a külső érdekeltek véleménye alul reprezentált. Ha ilyen elemzés alapján írja meg a cég a jelentést, akkor előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy megtörtént a lényegességi elemzés, aminek az eredménye a jelentésbe integrálásra került, néhány érintett, vagy érintetti csoport mégis keserű szájízzel olvassa majd, hiszen a számára fontos témák kimaradnak, vagy nem az elvárt szemszögből vizsgálták meg ezeket.

Ilyen esetben a hitelesség növelése érdekében ki kell dolgozni azokat a módszereket, amelyek növelik az érintett felek bevonását, erősebben motiválják őket a lényegességi elemzésben való részvételre. Ehhez mindenképpen meg kell teremteni az alapokat egy nyitott és őszinte párbeszédhez, amely során az érintettek bízhatnak abban, hogy érdekeik, véleményük, elvárásaik meghallgatásra találnak és a jövőben a bevonásukkal kezelik ezeket a kérdéseket. Egy első jelentő cég esetében lehet éppen a jelentéshez kapcsolódó érintetti bevonás ennek a párbeszédnek az első momentuma, nyitás a minél hitelesebb kommunikáció irányába.

Mennyire látszanak megvalósulni a GRI G4 által kitűzött célok a megjelent G4-es jelentésekben?

Ami a lényegességet illeti, továbbra is sok cég jelent többről, mint csak a lényeges ügyeik, ami nem probléma, ha a jelentésben részletezett témák közül egyértelműen elkülöníthetőek a lényeges ügyek. Gyakori, hogy a lényegességi elemzést mintegy kipipálva, a vállalat továbbra is a könnyebben emészthető, vagy pozitívabb, egyszerűbb marketingüzeneteket közvetítő tevékenységeiről jelent, vagyis a lényegességi elemzés eredményéből nem feltétlenül következik a jelentés tartalma. Ezzel sérül az egyensúly alapelve is, hiszen szívesebben jelentenek pozitív eredményeket, ahelyett, hogy a lényeges ügyekre koncentrálva értékelnék a fenntarthatósági teljesítményt, ami gyakran kihívásokat is jelent. Ha az érdekelt felek bevonása széleskörű, nagyobb eséllyel kerülnek ezek a kihívást jelentő témák a lényeges ügyek közé, ezek kezelése pedig nehézkesebb, mintha az ügy már a vállalaton belül nagyobb hangsúlyt kapott. Ebből is látszik, hogy az érdekelt felek növekvő bevonása elengedhetetlen ahhoz, hogy a Jelentés hiteles, teljes és reális képet nyújtson a cég fenntarthatósági teljesítményéről.

Az érintettek bevonását illetően sok jelentésből hiányzik a bevonási folyamatoknak és azok eredményének a részletes bemutatása, aminek a hiányában nehezen megítélhető, mennyire tükrözi a jelentés tartalma az érdekelt felek elvárásait.

A Magyarországon, 2015-ben (összes nem pénzügyi jelentések száma 38 db, ebből 18 db fenntarthatósági, 4 db integrált, 16 db EMAS környezetvédelmi nyilatkozat) megjelent GRI G4 szerint készült jelentésekről (8 db) megállapítható, hogy a lényegességi elemzés módszertana csak a felében van leírva, tehát nehéz megítélni, hogy az eredmény mennyire tükrözi az érintettek véleményét, illetve hogyan alakították ki abból a lényeges ügyek listáját. A jelentések készítése során 60 %-ban nem vontak be külső érintetteket a lényegességi elemzésbe. A jelentéseknek csak kb. a feléről mondható el, hogy a tartalmukat valóban a lényeges ügyek köré építették. Mindez azt jelzi, hogy még nem történt meg az egyértelmű elmozdulás a GRI G4 alapvető céljai felé.

Ugyan a jelentések validálása nem kötelező (a 2015-ben megjelent GRI G4-es jelentéseknek 60%-a volt validálva), mégis, a jelentéskészítésben részt vevő tanácsadó cégek mellett a validálást végző cégek szerepe is igen nagy abban, hogy konstruktív fejlesztési iránymutatással minden GRI szerint jelentő céget egyértelműen az eredeti célok megvalósulása felé tereljenek.

Szerző: Juranics Judit, Denkstatt Hungary

Denkstatt Hungary Kft.